- Basszus nem tudsz vigyázni?! - ordítottam le azt a bunkót, aki nekem jött, mert ugye nem én mentem neki ennek a halálsápadt alaknak. Biztos valami biztonsági őr, de a legjobb fajtából. Félhosszú szöszi haja a szemébe lógott mégsem takarta el élénkzöld szemét. A francba is, miért ilyenkor találkozok össze egy ilyen félistennel?!
Felháborodva kerültem ki a megdöbbent pasekot és továbbindultam. Hál’ Isten senki nem volt a mosdóban és pár perc múlva visszafelé sprinteltem. Az ajtó előtt megálltam, hogy normalizálódjon a lélegzetvételem, és persze azért reméltem, hogy nekem fut a “rejtélyes” idegen. Miután már végképp feladtam, mosolyodva léptem be az szobába.
- El se hiszitek… - itt találkozott a tekintetem a szexi félistennel és jobbnak láttam befogni a számat. Persze akkora már leesett, hogy Lachlain MacHug-gal volt szerencsém összetalálkozni, aki mellesleg a Back Roses basszusgityósa. Halvány mosolyt küldtem felé, miközben próbáltam nem pirulni.
Valami hiányzik - gondoltam. Nos, valami tényleg hiányzott, pontosabban valakik. Éreztem, ahogy az összes vér feltódul az agyamba, mint a mérkőzéseken, amikor felém szál a labda és rajtam áll vagy bukik a meccs végeredménye.
- Hol van Katie? - kiáltottam fel hirtelen.
A francba, hogy egy percre se hagyhatom egyedül ezt a kis hülyét. Katie MacRiev most már tényleg kinyírlak. A srácok cinkos mosolya mindent elárult és csak egy hajszál választott el attól, hogy eltörjem a pici ujjaikat. Kíváncsi lennék, mit alkotnának begipszelt manccsal.
- Hova mentek?! - ordítottam. Most örülhetett a világ, mert ha egy atombomba piros bekapcsoló gombja a kezem ügyében, akkor arra igazán rácsapok.
- Szerinted? - röhögött fel Phil. Hú, de ki fogom nyuvasztani, feldarabolni és a kibaszott beleivel felkötözni… jó előbb felkötöm és utána darabolom fel.
- Hova mentek?! Basszus Katie nem tudja, mit csinál!! Ha az idióta haverotok hozzáér én… - ragadtam meg a gallérját -… kinyírlak titeket!
Jól nevelt viselkedésem elérte a kelő hatást szöszi fiú felkelt és szép nyugodt hangon elkezdett beszélni.
- Semmi gond - ugye most meg fog nyugtatni, mint Atelaya szokta. - Steve és a kiscsaj… - oké meg fog halni!
Elkaptam a kezét és igényesen hátracsavartam. Milyen jó, hogy mindig is élveztem a küzdősportokat. A kapusok már csak ilyenek, na!
- Most pedig még szép vagyok és kellemes… elkísérsz, oda ahol a félkegyelmű haverod van, hogy aztán szépen kikaparjam a szemét.
Imádom, amikor a kedves viselkedésemmel elérem a célom. Nemhiába, én szerzem meg a legjobb cuccokat a nagyleárazásokkor, és nemhiába, tiltottak ki arra az időszakra a boltokból. Oké, kicsit elszámoltam magam. A pasek egyszerűen kiszabadította a kezét és most én kerültem csapdába. Hülye gerendahajító skót népség, de mindez kiltben.
- Ha szépen kéred, akkor szívesen - szinte még a mosolyát is hallottam. Hú, de hátrarúgtam volna.
- Léci - morogtam kedvesen, mert ugye tudok én tényleg jól nevelt is lenni.
- Így már mindjárt más… gyere - mondta miközben otthagyott.
Én, meg mint egy mintadiák a tanár bácsi után szorosan a nyomába voltam, miközben legszívesebben jól seggbe rúgtam volna. Nem is, inkább ráhúztam volna a hátsójára, de lett volna még pár ötletem… oh, és mindez kiltben. Imádom a skót szoknyát! Istenem kezdek olyan lenni, mint Katie, de akkor is ez a pasek kiltben… hmm… Nyugi kislány gondolt Valdes-re kiltben. Pfuj! Oké! Bocs Vévé, de inkább ne.
- Tessék, ott vannak.
- Ha?
- Steve és a kiscsaj…
Katie pedig ott ült Steve mellett egy eldugott kis sarokban és beszélgettek. Elszégyelltem magam, ugyanis az egyetlen, aki a szexre gondolt ma az én voltam.
- Oké, Steve szemei megmaradnak - motyogtam miközben néztem őket. Majd megindultam visszafelé.
Lachlain szótlanul jött utánam - nem mintha odafelé beszélgettünk volna, de akkor én voltam hátul. Reméltem, hogy rosszul érzem a hátamba fúródó pillantását. Erőt vettem magamon és nem viselkedtem úgy, mint egy idióta ribanc rajondó. Miközben legszívesebben berángattam volna a legközelebbi üres, ággyal is rendelkező szobába. Még jó, hogy hozzászoktam a híres emberékhez.- Ha?
- Steve és a kiscsaj…
Katie pedig ott ült Steve mellett egy eldugott kis sarokban és beszélgettek. Elszégyelltem magam, ugyanis az egyetlen, aki a szexre gondolt ma az én voltam.
- Oké, Steve szemei megmaradnak - motyogtam miközben néztem őket. Majd megindultam visszafelé.
Lachlain szótlanul jött utánam - nem mintha odafelé beszélgettünk volna, de akkor én voltam hátul. Reméltem, hogy rosszul érzem a hátamba fúródó pillantását. Erőt vettem magamon és nem viselkedtem úgy, mint egy idióta ribanc rajondó. Miközben legszívesebben berángattam volna a legközelebbi üres, ággyal is rendelkező szobába. Még jó, hogy hozzászoktam a híres emberékhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése