Beindult a gépezet

Elkezdődött a suli, vele együtt a gyakorlat és még költözködésen is túl vagyok, így tehát nem sok időm van a bloggal foglalkozni. Sajnos. L Azért megpróbálok minél többet írni, ha másról nem is, akkor a munkáról. :D 

Rájöttem, hogy akármilyen hülyének néznek is a gumicsizma igen is hatásos az eső ellen. Na, persze az esernyővel/esőkabáttal együtt, mert bár alulról megvéd felülről nem.

Ezen a hihetetlenül izgalmas közleményen túllépve.

Tegnap munkanap volt. mit sem sejtve lépek be a dupla ajtón, mosolyogva köszönök a durcás biztonságos bácsinak, becsekkolok és irány le az öltözőbe. Szokásos munkanap, eltekintve attól, hogy hulla fáradt vagyok és még a metrópótló „csigákat” is túléltem. Csinálom a feladatomat és egyszer csak megszólal a főnököm, miszerint szeret velem dolgozni. :D Öröm és boldogság. Ilyet se minden nap hall az ember lánya.

Ennél a képnél még nem gondoltam, hogy eljutok idáig a szakmán belül. :D Jó, persze még nem vagyok szakács, de ami késik nem múlik. ;)

Balaton és Köcsi tó

A Köcsi tó:

Tihany:

See ya!

Az a bizonyos neves kóla és a többi

A minap úgy döntöttem végre beújítok egy fürdőruhát. Hát, mondanom sem kell a mai divat kissé eltér az én ízlésemtől, ezekkel a csupa virág, fodor és még ki tudja mikkel. A színükkel nincs bajom, hiszen egy fürdőruha lehet egy hatalmas színkavalkád is. Bogyóval neki is indultunk Budapestnek. (Viccesek a fiúk az ilyen üzletekben. :D Édesek ahogy zavartan állnak a lányok mellet és próbálják leplezni, hogy legszívesebben ordítva elszaladnának. :D) Bogyó mesélte, hogy látott kólát az én nevemmel, tehát nem volt kérdés, hogy az első uticélunk az Ázsia Centernél lévő Tesco. Körbejártuk a bevásárlóközpontot. :D Üres kézzel távozva, majd megindultunk haza. Félúton eszembe is jutott. hogy hoppá nem vettük meg a kólámat. Feldurtunk egy Spar-t hátha találunk valamit, de sajnos sikertelen volt a vadászat. Kisebb "hiszti" után végre kezembe ölelhettem az én drága zero cukros kólámat és nem utolsósorban a ruhámat is. :D

Hamarosan jön majd az öt oldalas összefoglalóm a szakmai gyakorlatról, csak még bajban vagyok a megírásával. El kéne valahogy kezdeni, és az az igazság, hogy annyi mindent nem csináltam (nem merte rám bízni, meg úgy a tanulókra) összességében, hogy az kitegyen öt A/4-es oldalt. Na, és persze gondolom csak csupa jó dolgokat várnának el és nem annak a leírását, hogy egyes férfi kollégák mennyire bunkó vicceket tudnak. :D Pedig pár embert szívesen elküldenék a búsba. Mindegy most már, még egy év és nem megyek oda többet.
Viszont az abszolút kedves pillanataim, mikor a kedves vendég szemetesnek nézet, miszerint a kezembe nyomott két gerezd citromhéjat, hogy dobjam ki. Valamint a busás borravaló, amit az asztal közepén hagytak a kedves pincérhölgynek, ami (most kapaszkodjatok meg) kemény kettőszáz forint volt. :D Kedves sznob külföldi turista és így szeretlek.

Mivel az utolsó hetem a Formula 1 idején volt, ezért reggeliztettem a Mc Laren, a Lotus, A Red Bull, valamint a Ferrari csapatát is. Sajnos a nagy kedvencem Kimi Raikkönen nem jött le reggelizni. :S Sajnos más pilóta sem, kivéve Romain Grosjean. 

See ya!

Éjszakai fürdőzés

A mi nap hatalmas nagy akciót hirdettek a budapesti strandok közül a két legnevesebb. Strandolók éjszakája. Gondoltuk majd hajnalig nagy pancsikolásokban lesz a világ, hát nem így lett. Az egyik már 10 órakor bezárt a másik pedig hajnali egyig volt nyitva. Másnap elindultunk egy igazi éjszakai fürdőzésre a Balatonra. A víz kellemes meleg volt, egy közeli nyaralóból szólt a zene, a távolban a tihanyi fények ragyogtak és a nyugodt víz. Egy szó, mint száz jobban jártunk, mint ha a zsúfolt pesti strandon fürödtünk volna. :) See ya!

1-3. nap

Mondhatnám, hogy végre van két napom ami szabad, de ez nem lenne így igaz. A szünet stimmel, de a végre nem. Igazából ezalatt a röpke három nap alatt úgy megszoktam a pörgést és a rohangálást, hogy már hiányzik, de végre többet aludtam, mint öt óra, és nem fáj a lábam se. :D Elsö napon beléptünk Bogyóval a személyzeti bejárón, és még a becsekkolás sem okozot olyan negy fejtörést. Lerobogtunk a -1. emeletre és birtokba vette mindenki a saját szekrényét. Felöltöttem magamra a pepita mintás (éppen hogy csak nem esik le rólam) nadrágot, a szakácskendöt, kabátot, majd jött a kötény a lánccal. Mivel még akkor nem kaptunk munkacipőt a kockás tornacsukámban járkáltam oda-vissza. Miután mind a ketten elvégeztük az öltözködési rituálét, elindultunk megkeresni a főnülünket. (Neveket nem fogok említeni a blogban, mint ahogy ezt már megszokhattátok. Mindenki kap egy betűjelzést vagy csak főnök ként említem. (Mondjuk egy gyakornokhoz képest mindenki az.) Bemutatkoztunk mindenkinek aki a reggeliztetésen dolgozik, jó névmemóriám nem lévén körülbelül senkinek a neve nem maradt meg, számomra viszont hihetetlen, hogy egyes szakácsok nemcsak a kereszt, de a vezetéknevem is megjegyezték.Találkoztam a főnökkel is, aki csak végig nézett rajtam és rögtön észrevette a kendöm majdnem tökéletességét, a munkacipőm hiányát (bár azt akkor még nem adtak), valamint a hanyagul felhelyezett kötényemet. Mondtam is neki, hogy nekem senki nem mondta, hogy ezt hogyan is kell felhelyezni. Megmutatta, azóta nincs baja a kinézetemmel. A hajam miatt is kaptam leszidást, miszerint ''A kelleténél hosszabb.''. Aztán mivel kérték a kontyot, de akkor nem tudtam a fejemre húzni a gyakornoki sapkát, kaptam séfsapkát, mert az jóval magasabb. XD Reggeliztetésnél enyém volt a műzlis pult, imádom azt a helyet. Nagy a pörgés és még kaptam egy angol akkcentusú köszönömöt is. :) A főnököm medig Mr. P. Most csupa jót és még annál is jobbat kéne írnom, ha netán megtalálná a blogomat, de őszintén szolva rosszat nem tudok róla írni. Kérdeztem valamit, rögtön válaszolt és elmagyarázott mindent, a humora meg mint egy pasinak. :D Második napon már Bogyónak nem kellett dolgoznia, úgyhogy egyedül jártam végig az öltözködési procedúrát, majd bettopant osztálytársam is. Reggel kikaptam a halas pultott, ami nagyon unalmas, főleg ha nincsenek sokan. Citromért mentem a raktárba, majd el kellet pakolnunk az 1. emeleten. Végre munkacipőben dolgozatm, vagyis hát munkaklumpában, nem jobb mint a cipő, sőt a lábad folyamatonal ki akar jönni belőle és úgyanúgy meleg van benne. XD Mr. P már itt rákérdezett, hogy írtam-e már róla a blogban. :D Harmadik napom szintén Bogyó nélkül telt. Halaztam ismét, de már joghurtozás is volt napirenden, vajat formáztam. Takálkoztam végre egy kedves venéggel, aki nem olyan pasi aki természetesnek veszi azt, hogy a tanuló ott csak dolgozik, hanem látja is. Úriember ként a tanulót is előre engedi.
Megismertem a világ legunszimpatikusabb pincérét, aki ugyan pofázni tud, hogy ha az ember az útjában van, de az nem gond ha munkaidőben elbújik a hűtő mögött telefonálni.
Tegnap kérdezte a séf nem ismerem-e Bogyót. Mosollyal az arcomon vittem a hűtőbe a ketchupot és a mustárt, miközben mondtam, hogy igen ismerem. Egyik osztály- és gyakornoktársam hangosan felröhögört''A barátja''. Remélem ez a beosztáson meglátszik majd, és nem leszünk ennyire szétosztva vagy legalábbis lesz egy nap ahol egyszerre leszünk szabadok. Még meg kell szoknom, hogy a séfek előszeretettel baby-znek, valamint sziviznek le. XD Ma meg már szabados vagyok. Miközben írok már éppen összepakolták a reggeli maradványait.
 See ya!

Made in Germany!

Tegnap este kínai étteremben jártam, finom pikáns kínai ételeket ettem, és egy szerencsesütit. De vajon mi köze van a dolognak a címhez? - Kérdezi a tisztelt olvasóközönség. erre a válaszom hosszú és tartalmas. Éspedig: Oly sok terméken látjuk manapság a Made in China! Feliratot, nos a kínai szerencsesütin nem ez díszeleg. IGEN KÉREMSZÉPEN, A BEJEGYZÉS CÍME AZ AMI RÁ VAN FIRKANTVA, CSUPA CSUPA NÉMET NYELVű felirattal. ELN(Elnézést a nagybetűkért xD de telefonon nincs kedvem kijavítani.) szóval a kínai süti Németországban készült, magyar és angol felirattal lett töltva. Világ mi így szeretünk. ÖRömhír. Végre kifogtam egy új zónázót, amin működik a légkondi is, nem úgy mint a régieken. MÁV megbocsájtom a sok késésedet. :P á sürin pedig ez állt: Ne menj fejjel a falnak. xD végülis, bölcs gondolat xD see ya!

hamarosan kezdődik

Túléltem a szintvizsgát. :) Külön kiemeltélk a Marhahúslevesemet daragaluskával, a Székely rakottkáposztámat és a Forgácsfánkomat, mégis mégyeat kaptam. :/ Na, de majd a szakmai vizsgám jobb lesz. :) Elsején kezdek a nyári gyakorlati helyemen. Négy hét lesz az egész. Túlestünk még egy orvosi vizsgálaton. Aztán kaptunk szakács nadrágot, kabátot, kötényt, láncot, konyharuhát és szakácskendőt. Az első kettőt egy örökkévalóság volt megtalálni és még így is óriási rám. Nem értem, hogy mért nemgondolnaik a női szakácsokra, mert hát a férfi XS-s méret is nagy egy M-s méretű lányra. XD Ha elhagyom a nadrágomat meló közben akkor az nem az én hibám lesz. Mivel a jövő hónapom elég sűrű lesz, ezért nem igérek beszámolót, de azért megpróbálok írni az eseményekről, de utólag azt is bepórolom, ha mást nem is akkor az 5 oldalas kötelező beszámolóm másolatát megkapjátok. :) További jó megsülést ;) See ya!