Beindult a gépezet

Elkezdődött a suli, vele együtt a gyakorlat és még költözködésen is túl vagyok, így tehát nem sok időm van a bloggal foglalkozni. Sajnos. L Azért megpróbálok minél többet írni, ha másról nem is, akkor a munkáról. :D 

Rájöttem, hogy akármilyen hülyének néznek is a gumicsizma igen is hatásos az eső ellen. Na, persze az esernyővel/esőkabáttal együtt, mert bár alulról megvéd felülről nem.

Ezen a hihetetlenül izgalmas közleményen túllépve.

Tegnap munkanap volt. mit sem sejtve lépek be a dupla ajtón, mosolyogva köszönök a durcás biztonságos bácsinak, becsekkolok és irány le az öltözőbe. Szokásos munkanap, eltekintve attól, hogy hulla fáradt vagyok és még a metrópótló „csigákat” is túléltem. Csinálom a feladatomat és egyszer csak megszólal a főnököm, miszerint szeret velem dolgozni. :D Öröm és boldogság. Ilyet se minden nap hall az ember lánya.

Ennél a képnél még nem gondoltam, hogy eljutok idáig a szakmán belül. :D Jó, persze még nem vagyok szakács, de ami késik nem múlik. ;)

Balaton és Köcsi tó

A Köcsi tó:

Tihany:

See ya!

Az a bizonyos neves kóla és a többi

A minap úgy döntöttem végre beújítok egy fürdőruhát. Hát, mondanom sem kell a mai divat kissé eltér az én ízlésemtől, ezekkel a csupa virág, fodor és még ki tudja mikkel. A színükkel nincs bajom, hiszen egy fürdőruha lehet egy hatalmas színkavalkád is. Bogyóval neki is indultunk Budapestnek. (Viccesek a fiúk az ilyen üzletekben. :D Édesek ahogy zavartan állnak a lányok mellet és próbálják leplezni, hogy legszívesebben ordítva elszaladnának. :D) Bogyó mesélte, hogy látott kólát az én nevemmel, tehát nem volt kérdés, hogy az első uticélunk az Ázsia Centernél lévő Tesco. Körbejártuk a bevásárlóközpontot. :D Üres kézzel távozva, majd megindultunk haza. Félúton eszembe is jutott. hogy hoppá nem vettük meg a kólámat. Feldurtunk egy Spar-t hátha találunk valamit, de sajnos sikertelen volt a vadászat. Kisebb "hiszti" után végre kezembe ölelhettem az én drága zero cukros kólámat és nem utolsósorban a ruhámat is. :D

Hamarosan jön majd az öt oldalas összefoglalóm a szakmai gyakorlatról, csak még bajban vagyok a megírásával. El kéne valahogy kezdeni, és az az igazság, hogy annyi mindent nem csináltam (nem merte rám bízni, meg úgy a tanulókra) összességében, hogy az kitegyen öt A/4-es oldalt. Na, és persze gondolom csak csupa jó dolgokat várnának el és nem annak a leírását, hogy egyes férfi kollégák mennyire bunkó vicceket tudnak. :D Pedig pár embert szívesen elküldenék a búsba. Mindegy most már, még egy év és nem megyek oda többet.
Viszont az abszolút kedves pillanataim, mikor a kedves vendég szemetesnek nézet, miszerint a kezembe nyomott két gerezd citromhéjat, hogy dobjam ki. Valamint a busás borravaló, amit az asztal közepén hagytak a kedves pincérhölgynek, ami (most kapaszkodjatok meg) kemény kettőszáz forint volt. :D Kedves sznob külföldi turista és így szeretlek.

Mivel az utolsó hetem a Formula 1 idején volt, ezért reggeliztettem a Mc Laren, a Lotus, A Red Bull, valamint a Ferrari csapatát is. Sajnos a nagy kedvencem Kimi Raikkönen nem jött le reggelizni. :S Sajnos más pilóta sem, kivéve Romain Grosjean. 

See ya!

Éjszakai fürdőzés

A mi nap hatalmas nagy akciót hirdettek a budapesti strandok közül a két legnevesebb. Strandolók éjszakája. Gondoltuk majd hajnalig nagy pancsikolásokban lesz a világ, hát nem így lett. Az egyik már 10 órakor bezárt a másik pedig hajnali egyig volt nyitva. Másnap elindultunk egy igazi éjszakai fürdőzésre a Balatonra. A víz kellemes meleg volt, egy közeli nyaralóból szólt a zene, a távolban a tihanyi fények ragyogtak és a nyugodt víz. Egy szó, mint száz jobban jártunk, mint ha a zsúfolt pesti strandon fürödtünk volna. :) See ya!

1-3. nap

Mondhatnám, hogy végre van két napom ami szabad, de ez nem lenne így igaz. A szünet stimmel, de a végre nem. Igazából ezalatt a röpke három nap alatt úgy megszoktam a pörgést és a rohangálást, hogy már hiányzik, de végre többet aludtam, mint öt óra, és nem fáj a lábam se. :D Elsö napon beléptünk Bogyóval a személyzeti bejárón, és még a becsekkolás sem okozot olyan negy fejtörést. Lerobogtunk a -1. emeletre és birtokba vette mindenki a saját szekrényét. Felöltöttem magamra a pepita mintás (éppen hogy csak nem esik le rólam) nadrágot, a szakácskendöt, kabátot, majd jött a kötény a lánccal. Mivel még akkor nem kaptunk munkacipőt a kockás tornacsukámban járkáltam oda-vissza. Miután mind a ketten elvégeztük az öltözködési rituálét, elindultunk megkeresni a főnülünket. (Neveket nem fogok említeni a blogban, mint ahogy ezt már megszokhattátok. Mindenki kap egy betűjelzést vagy csak főnök ként említem. (Mondjuk egy gyakornokhoz képest mindenki az.) Bemutatkoztunk mindenkinek aki a reggeliztetésen dolgozik, jó névmemóriám nem lévén körülbelül senkinek a neve nem maradt meg, számomra viszont hihetetlen, hogy egyes szakácsok nemcsak a kereszt, de a vezetéknevem is megjegyezték.Találkoztam a főnökkel is, aki csak végig nézett rajtam és rögtön észrevette a kendöm majdnem tökéletességét, a munkacipőm hiányát (bár azt akkor még nem adtak), valamint a hanyagul felhelyezett kötényemet. Mondtam is neki, hogy nekem senki nem mondta, hogy ezt hogyan is kell felhelyezni. Megmutatta, azóta nincs baja a kinézetemmel. A hajam miatt is kaptam leszidást, miszerint ''A kelleténél hosszabb.''. Aztán mivel kérték a kontyot, de akkor nem tudtam a fejemre húzni a gyakornoki sapkát, kaptam séfsapkát, mert az jóval magasabb. XD Reggeliztetésnél enyém volt a műzlis pult, imádom azt a helyet. Nagy a pörgés és még kaptam egy angol akkcentusú köszönömöt is. :) A főnököm medig Mr. P. Most csupa jót és még annál is jobbat kéne írnom, ha netán megtalálná a blogomat, de őszintén szolva rosszat nem tudok róla írni. Kérdeztem valamit, rögtön válaszolt és elmagyarázott mindent, a humora meg mint egy pasinak. :D Második napon már Bogyónak nem kellett dolgoznia, úgyhogy egyedül jártam végig az öltözködési procedúrát, majd bettopant osztálytársam is. Reggel kikaptam a halas pultott, ami nagyon unalmas, főleg ha nincsenek sokan. Citromért mentem a raktárba, majd el kellet pakolnunk az 1. emeleten. Végre munkacipőben dolgozatm, vagyis hát munkaklumpában, nem jobb mint a cipő, sőt a lábad folyamatonal ki akar jönni belőle és úgyanúgy meleg van benne. XD Mr. P már itt rákérdezett, hogy írtam-e már róla a blogban. :D Harmadik napom szintén Bogyó nélkül telt. Halaztam ismét, de már joghurtozás is volt napirenden, vajat formáztam. Takálkoztam végre egy kedves venéggel, aki nem olyan pasi aki természetesnek veszi azt, hogy a tanuló ott csak dolgozik, hanem látja is. Úriember ként a tanulót is előre engedi.
Megismertem a világ legunszimpatikusabb pincérét, aki ugyan pofázni tud, hogy ha az ember az útjában van, de az nem gond ha munkaidőben elbújik a hűtő mögött telefonálni.
Tegnap kérdezte a séf nem ismerem-e Bogyót. Mosollyal az arcomon vittem a hűtőbe a ketchupot és a mustárt, miközben mondtam, hogy igen ismerem. Egyik osztály- és gyakornoktársam hangosan felröhögört''A barátja''. Remélem ez a beosztáson meglátszik majd, és nem leszünk ennyire szétosztva vagy legalábbis lesz egy nap ahol egyszerre leszünk szabadok. Még meg kell szoknom, hogy a séfek előszeretettel baby-znek, valamint sziviznek le. XD Ma meg már szabados vagyok. Miközben írok már éppen összepakolták a reggeli maradványait.
 See ya!

Made in Germany!

Tegnap este kínai étteremben jártam, finom pikáns kínai ételeket ettem, és egy szerencsesütit. De vajon mi köze van a dolognak a címhez? - Kérdezi a tisztelt olvasóközönség. erre a válaszom hosszú és tartalmas. Éspedig: Oly sok terméken látjuk manapság a Made in China! Feliratot, nos a kínai szerencsesütin nem ez díszeleg. IGEN KÉREMSZÉPEN, A BEJEGYZÉS CÍME AZ AMI RÁ VAN FIRKANTVA, CSUPA CSUPA NÉMET NYELVű felirattal. ELN(Elnézést a nagybetűkért xD de telefonon nincs kedvem kijavítani.) szóval a kínai süti Németországban készült, magyar és angol felirattal lett töltva. Világ mi így szeretünk. ÖRömhír. Végre kifogtam egy új zónázót, amin működik a légkondi is, nem úgy mint a régieken. MÁV megbocsájtom a sok késésedet. :P á sürin pedig ez állt: Ne menj fejjel a falnak. xD végülis, bölcs gondolat xD see ya!

hamarosan kezdődik

Túléltem a szintvizsgát. :) Külön kiemeltélk a Marhahúslevesemet daragaluskával, a Székely rakottkáposztámat és a Forgácsfánkomat, mégis mégyeat kaptam. :/ Na, de majd a szakmai vizsgám jobb lesz. :) Elsején kezdek a nyári gyakorlati helyemen. Négy hét lesz az egész. Túlestünk még egy orvosi vizsgálaton. Aztán kaptunk szakács nadrágot, kabátot, kötényt, láncot, konyharuhát és szakácskendőt. Az első kettőt egy örökkévalóság volt megtalálni és még így is óriási rám. Nem értem, hogy mért nemgondolnaik a női szakácsokra, mert hát a férfi XS-s méret is nagy egy M-s méretű lányra. XD Ha elhagyom a nadrágomat meló közben akkor az nem az én hibám lesz. Mivel a jövő hónapom elég sűrű lesz, ezért nem igérek beszámolót, de azért megpróbálok írni az eseményekről, de utólag azt is bepórolom, ha mást nem is akkor az 5 oldalas kötelező beszámolóm másolatát megkapjátok. :) További jó megsülést ;) See ya!

Hamarosan itt az ítéletnap

Felborul a világ eggyensúlya, elhalnak a növények ezáltal kihalnak az állatok és szép lassan mi emberek is. Szörnyű pusztulás megy végbe a bolygón, mígnem egy barátságos, ámbár mégis kapzsi űrbéli lény új életet teremt kicsiny Földünkön, így benépesítve azt. Na, jó igazából persze nem ez fog történni, bár ki tudja, ez az ítéletmap csak az én világomban az vagy nem, ez majd kidrül. Már csak pár nap és ott fogok állni a tűzhely mellet a legjobb tudásomat is beleadva a szintvizsga elnökeinek készített fogásokba. Szeternék olyan könnyedséggel és magabiztosággal főzni, mint Gordon Ramsay, de ehez még jócskán gyakorolnom kell. XD Napok óta receptekkel álmodom, kelek, fekszem, iszom, eszem, stb... Mindenesetre megkérek mindenkit, hogy június 4-én délelőtt gondoljon rám. :) ÉN és az alapanyagok, felszerelések négy röpke órát fogunk eggyütt tölteni. XD Palacsintasütés vicces lesz, ugyanis van 4 db palacsintasütőnk, abból 1ben nem ragad le a tészta. XD 5 cm-es peremű teflonserpenyőben álom lesz sütni. XD Hogy a túrmixgép hiányáról ne is beszéljek. Remélem azért marha és borjú is lesz a vizsgáig, bár az drága ezért az ilyen élő(holt) állatkákból készült ételeket csak egyszer csinálktunk.xD. Hideg van, idegbeteg vagyok... Legyen már 4. Délután... See ya!

boldogság

Hol is kezdjem? Túlzottan boldog vagyok most egy rendes és összeszedett bejegyzéshez. XD Múltkor végre sikerült felmászni a Citadellára Bogyóval... Hát a kilátás szép volt meg minden, de én annyira nem ájultam el tőle. XD A minap szóltak a suliban, hogy írjunk önéletrajzot és motivációs levelet. Szakács gyakornoknak (Bogyó szakács gyakotnoknak) kellet jelentkezni a híres neves Kempinski Hotel Corvinus-ba. Megírtuk a cv- a levéllel együt, majd jöt a hír, hogy irány be a Kempinskibe elbeszélgetésre. Nem tudom ki járt már ott, szerintem magyar ember maximum dolgozni vagy konferenciára. Azt kell tudni errök a helyröl, hogy 3 szintes a konyhája, a -1. Szint a személyzeté, ami cirka 300 fö és külön szakács gondoskodik az étkezésükröl. Szóval egy csóró hely német, angol és más igazán szegény turista számára. XD A chef osztrák és nagyon jól tanít. 5 tanulójuk fog vizsgázni egy hónap múlva. Ebből 3 marad a Kempinskibe, kettőért pedig jár éttermek JELENTKEZTEK. Na, és mért írok én erröl a helyről ilyen nagyon sokat? :P A válaszom: Alexa Scott a nyári és jövő évi gyakorlatát a 3 szintes konyhán belül fogja eltölteni, és már nagyon nagyom várja. Kommentelni még mindig nem tudok' :/ igyekszem kijavítani a problámát. Addig is: See ya! és szép napot! :)

A munka ):)

Persze minden csak nézőpont kérdése. Igértem, hogy írok (talán) a munkahelyemről egy bejegyzést... Nos, azt nem írok, mert annyi élményem nem volt vele kapcsolatban. XD Szóval egy Budapest környéki fagylaltgyárról beszélünk most, ahol a fehér munkaruhából nem jön ki a fagyifolt és nem kell mindennap tisztításra beadni, csak ha olyan koszos, hogy már felvehetetlen. XD Első napomon olyan hihetetlenül izgalmas munkát kaptam... Abból állt, h álltam a futószalag mellett és megigazítottam a fagylaltos dobozokat a helyes dátomozás érdekében, és ha a gép megbolondult akkor letöröltem a fagyit a dobozról. Ezen az estén térdig lelocsoltak ha tisztították a gépet, a tornacsukám beázott, és a hűtő mellett még melegem se volt. Na, de aztán Alexa beszerezte a kockás gumicsizmáját (haha... Én okosabb vagyon). Onnantól kezdve csak száraz helyre kerültem. XD Dobozoltam az Alđiba mentás tölcséres jégkrémet. XD ÚGyhogy úgy vegyétek. Majd behajítottak a kb. 0 fokos palettázóba, ami azt takarja, hogy a Familifrost-nak a Nyári megamix 2-őjét válogattam. Szeressetek, vizes undi jégkrémből mindig egyel többet raktam bele. XP Megfagyni csak azért nem fagytam meg itt, mert kaptam egy kb 5 számmal nagyobb ruhát, ami szintén valahol a múlt században látott tisztítót. XD de én ennek is örültem akkor. A gyárról ennyi. 3 napot melóztam nekik 21:30-tól 05:30-ig. McDonalds felvételi elbeszélgetésen voltam még. Mondanom se kell nem vettek fel. Noha szakácsnak tanulok (ott is hülyének nézett a koma, hogy hagymát dinstelni meg rizst főzni, akk már tudok? -.-) Ahogy elnéztem az előtem meghallgatott majd az asztalra mászó 'hölgyeket' már tudtam hogy rossz helyen járunk Bogyóval. XD Enyi fért bele mára. x) A héten megpróbálok a komikra is válaszolni. See ya!

Késés

Épp a vonaton ülök, ami naná, hogy késik. Nem is a MÁV lenn ha időben jönne, pedig mostanában a rossz időjárásra se foghatják a késést, de ők megoldják... Meleg van és kész, na jó igazából valami pályafelújításos történet, megint. Nem panaszkodom, hiszen csak 8:27 van, még legal ább 30 perc az út, 9-re kéne beérni, de legalább kapok késési igazolást. A minap találkoztam életem első BKV ellenőrével, (mármint a buszon, a metrón azért vannak elegen) nem nagyon értetem, hogy mit akar tőlem egy eléggé lecsúszott farmerdzsekis alak, meg a lila zázslójával. XD Sírok néha magamon. XD Jajj, drága vonatutak. <3 xD A nénik/bácsik nélkül nem lenne ugyanaz, akik nem csak 'kellemes' illatúak, de még elférni se férnek el az ember mellett. Kommentet még mindig nem enged írni, noha be vagyok jelentkezve. Szóvalm kedves Lamazius köszönöm a kitartásodat és a nőnapi köszöntést. :) és persze mindenki más kitartását is. See ya!

Hadjatok publikálni gonosz szellemek!

Kék halált halt a notebook-om, bedöglött a telefonom érintőképernyője... Sorolhatnám napestig a dolgokat, hogy mért nem voltam blogon mostanában... Megint... A munka és a szintvizsgára való készülődés is lefáraszt, de mostmár (bár gépem még mindig nincs) telefonról írok nektek (nem mondom, hogy sokat, de lényegesen sűrűbben, mind eddig). Jött a tavasz végre, lassan már mindent elsöprő nyár is van. Az emberek rövidnadrágot/szoknyát húznak pólóval végre. Tavasszal mindenki szerelmes, de igazából szerintem ez az év minden szakára igaz... Télen azért az összebújáas is jobban esik, mint a 40 fokban, de hát az mindig jó. Ki kell mászni a szabadba piknikezni a k özeli réten/parkban, vagy egy jó kis családi sütögetést tartani az udvaron. Ilyenkor az esti séta is jobban esik. Akarok írni valami szépet, nyálasan undorítóan romantikusat, de bennem ragad. Na majd a vonaton hátha kijön a kis gonosz. :) Holnap meg megyek új melót keresni... Talán írok élménybeszámolót a régiről... Hmmm... A hibákéřt sorry telefonról nem vicces írni, de megnyugtat a tudat, hogy ismét online vagyok. ;-) kommikat még tanulom kezelni. see ya!

Havi egy? :O

Az idő csak úgy repül, és már lassan megint egy hónap eltelik a bejegyzésem óta.  :S

Megkezdődött a tankonyha szezon végre. :D Nem tűnik soknak a heti 4 szer 6 óra, de azért mégis fárasztó. Teljesen ott kell lenni agyilag a főzésnél. Visszaszolgáltatják a fényképezőgépem akkor hozok az ételekről képet. :) A főzés lényegében párokban történik, ami azért néha zavaró, de hamar hozzá lehet szokni. Ami igazából zavar az az, hogy hozzánk alig jön oda a tanár, hogy elmagyarázza mit is kéne csinálni, de azért mindig mi kapjuk ki a nagy adag főzésének a lehetőségét, hogy az igen tisztelt igazgatóság se maradjon éhen. :D Aki lesokkolt az az egyik "kedvenc" osztálytársunk, indukciós tűzhelytakarítás közben. :D Tudniillik ezek a csodák nagyon jók csak ha a lábas aljára kosz kerül és azt nem vesszük észre, nem töröljük le, akkor letakaríthatatlan ízé marad utána. (Tömény zsíroldóval se jön le.) Hihetetlenül okos fiú többszöri dörzsölés után se tudta leszedni, bár mondtam neki, hogy az nem jön le. Na, de majd ő megoldja címet ráköpött a tűzhelyre. o.O Igen, jól olvasta a kedves olvasó közönség, az úriember a nyálával szándékozott takarítani. :'D Azon meg már meg se lepődtem, hogy a rozsdamentes munkalap ápolóval (ilyen kissé zsírosabb folyadék és tényleg minimális kell belőle nagy területhez) kezd el mosogatni, és miután ez az olajos izé nem vitte le a zsírt még többet tett rá. :D Aztán felvilágosítottam, hogy legyen kedves mosogatószerrel mosogatni. :D

Tervem is van a jövőre nézve, mégpedig az, hogy legalább két hetente feltolom a képem és írok, de remélem a heti egy is összejön. :$ Ne haragudjatok rám és köszönöm a kitartó olvasást. :)

See ya!

Há', mi folyik itten? o.O

Üdvözlet újra a végtelen világháló lakóinak, Alexa Scott visszatért és remélhetőleg már nem is tűnik el ilyen hosszú-hosszú időre. (Persze csak azoknak szól akik hiányolnak, na meg akik nem. :D )

Az elmúlt egy hónapban sok minden történhetett volna, de be kell vallanom, hogy igazából csak nagyon lusta voltam írni, na meg az a fránya írói válság, amikor meg van a lényeg a fejedben, de az istenek se akar kijönni.  Na, de mától fogva, hazafelé sétálva a szép időben, nem fogok zenét hallgatni, hanem szabadjára engedem a gondolatimat és beengedem a pozitív (esetleg negatív) energiákat. :D

Kezdjük is mindjárt egy kis panaszáradattal. :D Mikor oda jutottam, hogy abba az iskolába megyek szakácsnak, amit Nem nevezünk nevén, igazán a reklámja motivált. Ez a marketing így hangzott: 2012. szeptemberétől csúcstechnológiás konyha lesz. Elismert külföldi és hazai szakemberek tanítanak majd.

Ezzel szemben végre valahára eljutottunk odáig kb. két hete, hogy mi tanulók rendeztük be a tankonyhánkat. (Értem itt a nagy hűtők mozgatásától kezdve az egyéb igen csak súlyos gépek helyére rakását. Mikor rákérdeztünk, hogy ezt mért mi csináljuk azt a választ kaptuk, "Így megtanultok berendezni egy tankonyhát." Vicc az egész, nekem ne mondja senki, hogy a szakemberek/munkások rendezik be a helyet, akkor már nem látjuk át, meg azért nem hiszem, hogy az utánunk következő osztályok kedvéért vagy a Hogyan rendezzünk be egy tankonyhát. napon szétszedik az egész mindenséget és megkérik a népen, pakoljanak 100 és annál több kilós gépeket. Ennyit a hiper szupert modern konyhánkról, holnapi napon pedig elmosogatjuk az edényeket, mert akkor ESETLEG szerdán főzhetünk az ISKOLA BÜFÉJÉNEK. Persze az senkit se zavar, hogy ÁPRILISBAN szintvizsga lesz és a 48 ételből egyetlen egyet sem tudunk elkészíteni, de azért az alapítványi díjat minden hónapban be tudják szedni, és persze szakácsruhát varrattatni is tudnak, persze a mi kontónkra. Ezért fogok én kockás tornacsukában főzni. :D

A második állítás, miszerint elismert szakemberek tanítanak minket... hát, mit mondjak... osztályfőnökünk az egyetlen szakács az egész kócerájban. Tény, mindent megtesz értünk, és biztosan nagyszerű szakács, de azért nem hiszem, hogy olyan sok találat lenne a Google-n. 

Szeptembertől igáig pedig azzal töltöttük napjaink nagy részét, hogy Gordon Ramsay: A Pokol konyhája c. műsor 9 évadját kivégeztük. Oh, yeah. Igaz főzni még nem tudok, de választékosan káromkodni angolul már igen. :D

Jártam bőrgyógyászaton, gondoltam minek fizessek, ha már SZTK-ra megcsinálják. Igen ám, de őkelmük nem foglalkoznak egészségügyi kiskönyvekhez való dolgokkal, az a suliorvos feladata, de... DE 7000-ért megoldható. :D Hol élsz te ember?! Magándoki 3000-ért megvizsgál és már mehetsz is. Szeretlek Magyarország! 1,5 év és agyő... találkozunk a másvilágon... ;)

Igazából jó dolgot nem tudok most írni. Mérges vagyok az iskolára, de mégis feldob a tavasz, a madarak és az új mozdony. *.* Fecskének hívják és fecskés matricával van tele, a kék üléseiről ne is beszéljek. :D Na és az új metró... meghalok a piros-fekete kockás üléseiért. ^.^ Még mindig egy nagy gyerek vagyok. :D De nem tehetek róla, én csak örülök az élet apró örömeinek. :)

Igazából ennyi. Nem tudok mást írni. Még annyi végszónak... Drukkoljatok, hogy rávegyem Bogyót jöjjön fel velem a Citadellára, mert nem állapot, hogy nem láttam még közelről a "csajszit". :D

See ja!

Új év, Új élet

Újra itt, bár már nem most volt elseje. Kicsit kimaradt az életemből a blogolás. :S Próbálom majd pótolni  mert ugye ez egy amolyan drog, amit nem lehet csak úgy elfelejteni, meg nem is akarom. ;)
Záporoznak a gondolatok a fejemben, csak éppen nem akarnak írásban is megjelenni, elég makacsok, és az erőszak hatására csak még jobban begubóznak.
Múlthéten Mr. Cicával ( :D Ígérem egyszer jobb nevet is kitalálok az uraságnak, esetleg majd ő magának.) nekiindultunk eredetileg a Citadellának. Bevallom őszintén életem során egyszer sem jártam még a helyen, télen meg még még úgyse láttam. Neki vágtunk tehát a lépcsők sokaságának (vagyis csak én, kép 1.) és eljutottunk a Várnegyedbe, ahol is úgy döntöttünk a BKV szolgáltatását igénybe véve indulunk tovább a magaslatnak. Neki is indultunk csak éppen egy másik magaslaton kötöttünk ki. :D Lásd Normafa. Persze ez is gyönyörű szép hely és még rózsaszín pad is van. ^.^ :D A suliban meg rózsaszín hosszabbító. :P Jöjjenek a képek. :)

Kép 1, avagy a lépcső már elavult ;)

Enyém a világ! :)

 Normafa:

:D Hát nem gyönyörű? :'D

Nővérkém, Devil, úgy döntött az éneklést választja hobbinak, és alapított is egy csapatott, a Darksun-t. Peti G és Orsika :) Én támogatom a kezdő művészeket. :) Remélem nektek is tetszeni fog. :)