Hó

Holle anyó reggel frissen és üdén ébredt, majd megfogta tollal tömött hatalmas párnáját, kisétált vele az érkéjre és jó alaposan kirázta. A tollak csak úgy potyogtak ki a párnából egyenesen le a Földre, ahol hópelyhek formájában jelentek meg, bearanyozva ezzel az emberek napját így Karácsony előtt. ^.^

Úgy néz ki fehér karácsonyunk lesz. :D

Pár nap és itt van...

... a Karácsony!
Úgy néz ki, hogy túléljük a Világ végét. :D Yuppí! Nem halunk meg úgyhogy készülhetünk a karácsonyra és a szilveszterre, és az Elő szilveszterről ne is beszéljek. :P
Amilyen igazán szerencsés emberke vagyok, úgy sikeresen megint Karácsony előtt leszek beteg/haldokló, de most legalább nem kell diétáznom és annyi töltött káposztát ehetek, hogy két hónapig csendben maradok. :P Sokan utálják a Karácsonyt, de én ezt nem tudom megérteni. Én a nagy felhajtást és a "vegyünk minél drágább ajándékot aztán megint le lesz sz@rva egy évig" dolgokat utálom benne. A Karácsony meg jó, hiszen ha tényleg szívből és szeretettel adsz, akkor nem lehet rühellni az ünnepet. Meg maga a tény, olyanokkal lehetsz, akik SZERETNEK, és nem csak az év ezen napján jutsz eszükbe. :D
Mivel idén szerintem már nem igen fogok blogolni, ezért:

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket én Boldog Újévet Kívánok Mindenkinek!!!

Az X

Senki ne ijedjen meg, nem az X aktákról van szó éppen, és megkomolyodni sem fogok soha, úgyhogy igen, egy újabb hülyeségre lehet számítani tőlem. A gondolataim repkednek százával, és azért nem írnám le mindet, mert nekem is kell egy kis titok. :P
Szóval, Sátáni nővérem (Devil) énekesi pályafutásba kezdett. :D Egyenlőre - sajnos - még nem publikál, de ami késik nem múlik, hála nekem. :P Egyenlőre Devil fanclubbot szeretné neki csinálni, hogy el merjen menni, illetve rajtam kívül más is drukkoljon neki, az X-Faktorban. :) 

Erre csak annyit mondok, hogy bennem az X-Faktor nélkül is bennem van az 'x'. :P Haha... ;) Lásd: Ale'x'a. :D Mert bennem tényleg bennem van az az X. :D

See ya!

Mikulás csomag

Mikor lefekvéshez készülődtem rögtön eszembe jutott, hogy még bizony nem tisztítottam ki a csizmámat -, ami inkább tornacipő . és bizony így nem fogok a Mikulástól ajándékot kapni. :D Mi lesz velem a sok-sok csoki nélkül?! o.O Eme gondolatokkal indultam le a lépcsőn lóhalálában, próbáltam nem hamarabb leérni és pofával a kövön végezni. Sikerült. :D Felkaptam a cipellőmet és jól megsikáltam. Szerencsére nem volt olyan koszos, hogy sokáig szenvedjek vele. Szépen letörölgettem és kivágtam kihelyeztem az ajtó elé. Sütivel, tejjel nem bajlódtam, azt majd kap máshol a Mikulás, ez a bosszúm a múltkori virgácsért, amit azért nem érdemeltem meg. :P A kemény munka után mély álomba szenderedtem.

Ami reggel a cipőmben várt a sok csoki mellet igazán lázba hozott. Nem más volt, mint ez a blog és egy üzenet, mi szerint ide írjam le ügyes-bajos dolgaimat, hogy ezzel is bizonyítsam a világnak menthetetlen őrültségemet. :D

Persze a sztori nem így volt, de milyen jól hangzik már. Jövőre Mikula Bá' kap tőlem valami töményet a tej helyett, mert azért igazán megérdemli és a munka is hátha jobban megy majd neki. :D

Egy szó, mint száz, mától itt lehet engem utolérni, már akit érdekel a jövőben, hogy miket írok. :D

See ya!

Hanyagság

Hát ide is eljutottam. :D Ahogy nézem, látom a tényt, hogy egyáltalán nem járok blogspot-ra. Pedig jobban felépített a freeblog-nál. Na, de minden csak szokás kérdése. A továbbiakban majd próbálok ide is írni, csak az a kérdés, hogy mit. :D Ugyanis annak semmi értelme (szerintem), hogy egyszerre két ugyanolyan blogot vezessek, mert az unalmas, meg milyen már. Mindenesetre ha valakit érdekel akkor kattintson rá a blogomra itt.

Koncert 5.

Mondanom sem kell nem vette.  Két tűz közé kerültem mindjárt bepisilek és Katie-t mégsem hagyhatom egyedül. Na, jó csak nem maradok el olyan sokáig, hogy komolyabb akcióba kezdjenek. Kiléptem az ajtón és szépen becsuktam magam után, majd teljes sebességgel elstartoltam. Minél hamarabb érek vissza annál jobb. Barátnőm pedig nem fog meggondolatlanul…
- Basszus nem tudsz vigyázni?! - ordítottam le azt a bunkót, aki nekem jött, mert ugye nem én mentem neki ennek a halálsápadt alaknak. Biztos valami biztonsági őr, de a legjobb fajtából. Félhosszú szöszi haja a szemébe lógott mégsem takarta el élénkzöld szemét. A francba is, miért ilyenkor találkozok össze egy ilyen félistennel?!

Felháborodva kerültem ki a megdöbbent pasekot és továbbindultam. Hál’ Isten senki nem volt a mosdóban és pár perc múlva visszafelé sprinteltem. Az ajtó előtt megálltam, hogy normalizálódjon a lélegzetvételem, és persze azért reméltem, hogy nekem fut a “rejtélyes” idegen. Miután már végképp feladtam, mosolyodva léptem be az szobába.

- El se hiszitek… - itt találkozott a tekintetem a szexi félistennel és jobbnak láttam befogni a számat. Persze akkora már leesett, hogy Lachlain MacHug-gal volt szerencsém összetalálkozni, aki mellesleg a Back Roses basszusgityósa. Halvány mosolyt küldtem felé, miközben próbáltam nem pirulni. 

Valami hiányzik - gondoltam. Nos, valami tényleg hiányzott, pontosabban valakik. Éreztem, ahogy az összes vér feltódul az agyamba, mint a mérkőzéseken, amikor felém szál a labda és rajtam áll vagy bukik a meccs végeredménye.

- Hol van Katie? - kiáltottam fel hirtelen.

A francba, hogy egy percre se hagyhatom egyedül ezt a kis hülyét. Katie MacRiev most már tényleg kinyírlak. A srácok cinkos mosolya mindent elárult és csak egy hajszál választott el attól, hogy eltörjem a pici ujjaikat. Kíváncsi lennék, mit alkotnának begipszelt manccsal.

- Hova mentek?! - ordítottam. Most örülhetett a világ, mert ha egy atombomba piros bekapcsoló gombja a kezem ügyében, akkor arra igazán rácsapok.

- Szerinted? - röhögött fel Phil. Hú, de ki fogom nyuvasztani, feldarabolni és a kibaszott beleivel felkötözni… jó előbb felkötöm és utána darabolom fel.

- Hova mentek?! Basszus Katie nem tudja, mit csinál!! Ha az idióta haverotok hozzáér én… - ragadtam meg a gallérját -… kinyírlak titeket!

Jól nevelt viselkedésem elérte a kelő hatást szöszi fiú felkelt és szép nyugodt hangon elkezdett beszélni.

- Semmi gond - ugye most meg fog nyugtatni, mint Atelaya szokta. - Steve és a kiscsaj… - oké meg fog halni!

Elkaptam a kezét és igényesen hátracsavartam. Milyen jó, hogy mindig is élveztem a küzdősportokat. A kapusok már csak ilyenek, na!

- Most pedig még szép vagyok és kellemes… elkísérsz, oda ahol a félkegyelmű haverod van, hogy aztán szépen kikaparjam a szemét.

Imádom, amikor a kedves viselkedésemmel elérem a célom. Nemhiába, én szerzem meg a legjobb cuccokat a nagyleárazásokkor, és nemhiába, tiltottak ki arra az időszakra a boltokból. Oké, kicsit elszámoltam magam. A pasek egyszerűen kiszabadította a kezét és most én kerültem csapdába. Hülye gerendahajító skót népség, de mindez kiltben. 

- Ha szépen kéred, akkor szívesen - szinte még a mosolyát is hallottam. Hú, de hátrarúgtam volna.

- Léci - morogtam kedvesen, mert ugye tudok én tényleg jól nevelt is lenni. 

- Így már mindjárt más… gyere - mondta miközben otthagyott.

Én, meg mint egy mintadiák a tanár bácsi után szorosan a nyomába voltam, miközben legszívesebben jól seggbe rúgtam volna. Nem is, inkább ráhúztam volna a hátsójára, de lett volna még pár ötletem… oh, és mindez kiltben. Imádom a skót szoknyát! Istenem kezdek olyan lenni, mint Katie, de akkor is ez a pasek kiltben… hmm… Nyugi kislány gondolt Valdes-re kiltben. Pfuj! Oké! Bocs Vévé, de inkább ne.

- Tessék, ott vannak.

- Ha? 

- Steve és a kiscsaj…

Katie pedig ott ült Steve mellett egy eldugott kis sarokban és beszélgettek. Elszégyelltem magam, ugyanis az egyetlen, aki a szexre gondolt ma az én voltam. 

- Oké, Steve szemei megmaradnak - motyogtam miközben néztem őket. Majd megindultam visszafelé.

Lachlain szótlanul jött utánam - nem mintha odafelé beszélgettünk volna, de akkor én voltam hátul. Reméltem, hogy rosszul érzem a hátamba fúródó pillantását. Erőt vettem magamon és nem viselkedtem úgy, mint egy idióta ribanc rajondó. Miközben legszívesebben berángattam volna a legközelebbi üres, ággyal is rendelkező szobába. Még jó, hogy hozzászoktam a híres emberékhez.- Ha? 

- Steve és a kiscsaj…

Katie pedig ott ült Steve mellett egy eldugott kis sarokban és beszélgettek. Elszégyelltem magam, ugyanis az egyetlen, aki a szexre gondolt ma az én voltam. 

- Oké, Steve szemei megmaradnak - motyogtam miközben néztem őket. Majd megindultam visszafelé.

Lachlain szótlanul jött utánam - nem mintha odafelé beszélgettünk volna, de akkor én voltam hátul. Reméltem, hogy rosszul érzem a hátamba fúródó pillantását. Erőt vettem magamon és nem viselkedtem úgy, mint egy idióta ribanc rajondó. Miközben legszívesebben berángattam volna a legközelebbi üres, ággyal is rendelkező szobába. Még jó, hogy hozzászoktam a híres emberékhez.

Koncert 4.

- El se hiszem, hogy ma Steve-vel fogok beszélgetni - visította a már amúgy is kisebb halláskárosodást szenvedett fülembe.
Nagyszerű, most vigyázhatok rá, nehogy véletlen más is legyen ott a beszélgetésen kívül. Még jó, hogy mindig nálam van egy paprika spray. Szegény Steve meg fog vakulni, ha fogdosni kezdi a barátnőmet, de attól még énekelni tud.
Annyira jó fej tudok lenni, ha akarok!
Morcosan tartottam Katie-t, nehogy elessen a tíz centis sarkai miatt. Elképzelni sem tudom, hogy bírta végigugrálni a koncertet. Jó mondjuk a konci nagy részét félig a színpadról lelógva töltötte. Kedvesen mosolyogtam a “kétajtós szekrényre” az ajtónál és meglóbáltam a kártyámat. Még vissza is fogtam magam, mikor elmorogta az “Újabb kurvák.” mondatot. Kurva ám a jó édes… Paraszt!
- Katie ígérd meg, hogy nem őrülsz meg a srácoktól! - néztem a szemébe.
- Oké, oké - motyogta idegesen. - Nem vagyok részeg csak…
- Részeg vagy - mondtam nyomatékosan. Igazából nem volt ő olyan részeg, de hadd szenvedjen csak. Gonosz kacaj.
Beértünk egy szobába, ami valóban fotelekkel volt tele. Óóóriási fotelekkel. Remélem érzékelhető az ülőalkalmatosságok nagysága. Szépen lehajítottam barátnőmet az egyikre és lehuppantam mellé.
- Katie szoknyában nem illik széttenni a lábad - vicsorogtam.
- Jaj, a fiúk biztosan megértik, hogy…
-… felkéred őket keringőre - fejeztem be helyette.

Tessék elértem a kellő hatás. Barátnőm szinte egy perc alatt kijózanodott és hölgyhöz illően elhelyezkedett a kanapén.

- Clau megkérhetlek rá, hogy érezd jól magad?

Na, végre. Erre vártam egész koncert alatt. Kicsit lassú a felfogása, de tudjuk be a találkozás izgalmának.

- Hát, persze - mondtam végül nagy kegyesen.

 Mindegy végszóra megjelent Steve. Kócos fekete hajjal és feketének tűnő szemekkel. Barátnőm megfeszült az erőlködéstől, nehogy álmai pasija nyakába vesse magát vagy csak próbált nem sikítani ezt csak ő tudhatja.

- Hahó, csajok - mosolygott negédesen.

Én pedig olyat tettem, amit életembe soha… imádkoztam, ami nagyjából így szólt “Katie maradjon rajtad a bugyi. Ámen.”

Steve nem nagyon zavartatta magát. Letelepedett Katie és közém.

- Megtennéd, hogy magadat fogdosod helyettem - dobtam le a kezét a combomról. - Csak egyszer mondtam el!

Katie hisztérikusan felröhögött és csacsogni kezdett. Közben szépen lassan beszivárgott Matthew a dobos és Phil a gityós srác is. Rá kellett jönnöm, hogy mindannyian egy jelentéktelen kis péniszek. Egyáltalán nem jó pasik, de ezt a tulajdonságukat ellensúlyozza, hogy irtózatosan jó fejek. Kizárólag haveri szinten. Rengeteget röhögtem a vicceiken. Katie pedig irulva-pirulva bevallotta, hogy igazából nem haldoklom. Meg, hogy az egészet csak azért találta ki, mert járt nekem egy jó kis lecke. Félelmetes. 

- Lachlain-nal mi van? - kérdezte egyszer csak Steve.

Akkor jutott eszembe, hogy négyen vannak a srácok és itt csak három emberke van jelen. Még egy elhanyagolható emberke. Ciki, nem ciki vártam már, hogy elhúzzak innen.

- Nem érezte túl jól magát - magyarázta Matthew.

Inkább azt mondanám bebaszott, mint állat és fetreng valahol vagy szintén részegen fekszik a pihi-puhi ágyikójában miközben egy ribanc ugrál a farkán. Az utóbbira szavaznék. Kedves mosoly.

Barátnőmmel való kommunikálás lehetetlennek tűnt Steve-en keresztül, de azért próbálkoztam. Sikertelenül. Hiába meredt felém, szerintem Steve-en kívül nem látott semmit.

- Merre találom a mosdót? - kérdeztem végül remélve, hogy Katie is veszi a lapot.

Koncert 3.

Pár perc múlva teli torokból kiabáltam a refrént a színpadon… Itt szeretném megjegyezni, hogy világfájdalmas képpel. Szóval megtartottam a szavam és mégis buliztam. Hiába rá kellet jönnöm, hogy Steve nem jó pasi, de igazán jó fej. Amúgy meg alacsonyabb nálam. Miután véget ért a szám újra az első sorban küzdöttem az életemért, de kifejezetten megérte. Katie-t csak egyszer vágtam pofon egy “Köszi, hogy halálos betegnek állítottal be.” kíséretével. Kicsit se lesz cinkes, hogy mit keresek jó pár hónap múlva is az élők között. Még jó, hogy Atelaya Hermosa nincs a közelben. Meg úgy egészében az egész Barcelona női és férfi futballklubja. Na, igen, ők most szakadnának a röhögéstől. Én, mint haldokló. És erről eszembe jutott. Éssel nem kezdünk mondatot, és hogy bocsi, Victor Valdes. Ahogy nézzük nem is bántottam csak… az úgy volt, hogy szexuálisan lépdeltem be a pályára és beszólt. Én meg… izé… csak kiöklöztem a labdát, és fájdalmas helyre. Véletlen volt, na. Lásd világ, hogyan kell egyik pillanatról a másikra teljesen lényegtelen, a szituhoz és alapjában véve az egész sztorihoz nem tartozó dologról beszélni. Na, de most úgy megcsavartam az előző mondatot, hogy nem tudom már miről beszéltem. Szóval imádom Skóciát távol a jó öreg Spanyolhontól, mert tudni kell rólam, hogy spanyol volnék. Mellesleg pedig a Barcelona FC női csapatának egyese, aki nem értené, annak mondanám, hogy kapus vagyok. Talán nem a legjobb, de élvezem, amit csinálok, meg talán jó is vagyok a munkámban. A szívem viszont mindig is “Skótföldére” húzott.
Katie művészien kiszakított az emlékeimből. Éppen a VIP kártyát próbálta felerőltetni a blúzomra. Még jó hogy az artériámat nem szúrta át. Bár szerintem közel volt hozzá, még ha ő tagadja is.
- Katie azért van ott az a kibaszott madzag, hogy a nyakadba tudd akasztani!
Nos igen, beszéljünk értelmesen egy félig beállt Steve rajongóhoz. Elvettem a kártyákat és a nyakába akasztottam az egyiket. A másik természetesen az enyém. Kicsit elgondolkoztam, vajon mennyibe kerülhettek ezek, de kit érdekel Katie apja hiperszuper milliárdos. Nem hiába van a kicsi lánya elkényeztetve, de attól még szeretjük. Mármint úgy értem barátnőm egy igazi elkényeztetett picsa, de irtó jó fej főleg, hogy másra is gondol magán kívül. Persze most kapom a különböző jelzőket satöbbi satöbbi, de itt megjegyezném, hogy nem vagyok pióca. Különben is meghívást kaptam és ezek a dolgok nálunk fordítva is működnek.

A titok

Új őrület hódít vagy ez nem is olyan őrület? Sokan behódolnak a Titoknak, ami szerintem se nagy hülyeség. Pesszimista magyarok lévén. Az egész dolog a pozitív életszemléletről és a vonzás törvényéről szól, na meg persze az akaratról és a hitről. Minden az agyban dől el, csak akarni kell. Megpróbálkozom én is ezzel a dologgal. Barátnőm lelkesedése untán. Aztán beszámolok róla, ha nem felejtem el, de nem fogom. :) Ez a vonzás dolog teljesen bejön. Képzeld el és hidd el, hogy megtörténhet a dolog. Nincs olyan, hogy ez nem fog menni. Minden lehetséges csak akarni kell. A legfontosabb mégis, hogy szeresd magad és ez által másokat is. Elsőnek lehet, hogy hülyén hangzik, de mindent ki kell próbálni. Mi van, ha bejön? Több leszel.

Ciki nem ciki még az ufókban is hiszek. :D Húúú… Nem, nem vagyok őrült, de gondolj bele. A Napunk egy csillag, a világegyetem elvileg végtelen… Sok-sok csillaggal, amik millió és millió fényévnyire vannak. Mekkora az esélye, hogy csak a mi Napunk körül alakult ki bolygórendszer? Lehet hülyének nézni, de ez az én személyes véleményem. Meg úgy általában nem vagyok egy racionális emberke. Egy szóval, de szerintem ez több is lesz. 

Eljutok Skóciába, mert megérdemlem.

Ennyi a Titok.

Képek

Koncert 2.

Hat órával később már az első sorban vágtam a halálfájdalmas képet. Pár ribanc fejbevágott a hülye csápolásuk közben. Minimum egy ujjrepedéssel mentek arrébb és nem a fejem volt kemény. Katie félig a színpadon feküdt, de Steve sikeresen kikerülte a bokája felé nyúló műkörmöket. Ennyit a tömegből való kitűnésről. Valaki vesén vágott, én meg hátrarúgtam cserébe. A hangok alapján talált. Végülis fogtam a már majdnem üres sörös poharamat és halálos unalommal bámultam a fiúkat. Minek kellet pofáznom?! Ha befogom a szám, akkor most én is élvezhetném a show-t. A zene megállt Steve pedig beleszólt a mikrofonba.
- Sziasztooook!
Óriási visítás, mind “Szeretlek!” vagy “Szia!”, de az igazán merészek egy “Dugj meg!”-et is bevállaltak. Persze én továbbra is faarccal szaggattam le a barátnőmet a színpadról.
- Héhé kicsi lány…
Ugye vak vagyok és nem rám nézett. A francba!
- Te ott!!
Igen, rám nézett. Jó mondjuk nem egy hétköznapi látvány egy unott arc az első sorban. Főleg ha tényleg haláli a koncert, de azért semmiképp nem lehetett volna azt mondani, hogy úgy néztem ki, mint aki mindjárt bealszik.
- Tudod mit ígértél - mosolygott rám Katie.
 - Kösz, hogy emlékeztetsz. Tudod, hogy szeretlek.
Valaki adjon valamit, amit hozzá vághatok. Valahol láttam egy macskaköves utat. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben, ahogy a képek is, különböző kínzási módszerekről.
- Talán nem jó a buli? - kérdezte éles hangon Steve.
Néhányan megbámultak, majd mindenki egyszerre kezdte ordítani, hogy “Király!” és “Zsír!” meg “Cool!”. Én meg tovább álltam világfájdalmas képpel és szidtam a világot. Valamint magamat. Az a kurva szám… ha nem jár, akkor most édesen csápolnák mit sem törődve, hogy leverik a fejem meg a vesém. Elvégre az utóbbi csak hatszázezer forint a feketepiacon. Kit érdekel. Csak mutathassam Steve-nek, hogy élek. Igazság szerint a banda többi tagját nem is nagyon ismertem. Őt is csak onnan ismerem, hogy Katie folyton áradozott róla. Várjunk csak valahol volt egy Katie is a közelben.
- Az az igazság, hogy… - hogy a jó büdös életbe került a kezébe a frontember mikrofonja és egyáltalán, hogy került a srác mellé -… az én kis barátnőm halálos beteg és már csak pár hete van hátra ezért is hoztam el.
Mi vaan? Csak kerüljön a kezem közé… úúú, de ki fogom nyuvasztani. Még, hogy halálos beteg vagyok. Meg a kis péniszem! A barátnőm szemébe néztem és úgy suttogtam “ Katie MacRiev készülj a halálra!”.
- Oh… - halt el Steve hangja. - Akkor szóljon ez a dal…

- Claudia Darcy-nak - búgta a mikrofonba a kis ribanc és földöntúli mosollyal nézett rám.
- Gyere fel te is kislány - kiabálta Steve - és énekeld velünk el a Black Roses című számot.

Nem fogok énekelgetni főleg nem a Black Roses-es Steve-vel. Nem engedhetem, hogy mosolyt csaljon az arcomra. Kijelentettem, hogy nem, és különben is halálos beteg vagyok. Ó, hogy maradjunk kettesben Katie.