Koncert 1.

Ez egy öt részes kis szösszenet lesz... :)

- Katie kérlek… neee mááá - visítottam durcásan barátnőmnek. Komolyan nagyon szeretem ezt a vörös kis szörnyeteget, de akkor is. Most legszívesebben valamit a képébe hajítottam volna. Barna szemei hirtelen könnybe lábadva kerültek a perifériás látásom kellős közepébe. Nem fogok meghajlani előtte, elég erős vagyok…
- Minden álmom, hogy láthassam Steve-et… - hüppögés -… és van két kártyám a VIP szobába a buli után…
- Tudod, egyáltalán mi van abban a szobában?
- Gondolom kényelmes fotelek a beszélgetéshez az értelmes rajongókkal.
Néha igazán nem értem, hogy lehet valaki ilyen naiv. Még hogy beszélgetés?! Hahó, négy huszonéves srác idióta tini lányokkal összezárva. Mély levegőt vettem és Katie szemébe néztem.
- Minden folyik ott csak beszélgetés nem.
- Akkor mi… úgy gondolod, hogy…
Nos, igen… ez Katie MacRiev és az a fene nagy naivitása.
Hihetetlen mekkorára tudja nyitni a szemeit és még csak meg sem erőlteti magát.
- Oh, bizony az egy éjszakás kis ribancok bevágódnak és vad orgia veszi…
- Épp ezért fognak emlékezni ránk - mosolygott elégedetten. - Nálunk nem lesz más csak beszélgetés.
- Mondtam, hogy én nem megyek.
- De úgyis jössz, mert nem fogsz egyedül hagyni.
Miért kell ennyire ismernie? Most igazán hozzávágnék valamit apuci kislányához! A francba is mégis csak egy… ááá…
- Jól van - mondtam mérgesen.
- Juhú - ugrott a nyakamba barátnőm. - Hidd el nagyon jó lesz és…
- Fogd be! - mondtam kedvesen és lefejtettem magamról. - Olyan halálfájdalmas képet fogok vágni a rohadt első sorban, hogy az még egy döglött hullának is a becsületére válna.
- Mi van?
- Semmi… - röhögtem fel -… én sem értem igazán, de okosan hangzott.