Mikor lefekvéshez készülődtem rögtön eszembe jutott, hogy még bizony nem tisztítottam ki a csizmámat -, ami inkább tornacipő . és bizony így nem fogok a Mikulástól ajándékot kapni. :D Mi lesz velem a sok-sok csoki nélkül?! o.O Eme gondolatokkal indultam le a lépcsőn lóhalálában, próbáltam nem hamarabb leérni és pofával a kövön végezni. Sikerült. :D Felkaptam a cipellőmet és jól megsikáltam. Szerencsére nem volt olyan koszos, hogy sokáig szenvedjek vele. Szépen letörölgettem és kivágtam kihelyeztem az ajtó elé. Sütivel, tejjel nem bajlódtam, azt majd kap máshol a Mikulás, ez a bosszúm a múltkori virgácsért, amit azért nem érdemeltem meg. :P A kemény munka után mély álomba szenderedtem.
Ami reggel a cipőmben várt a sok csoki mellet igazán lázba hozott. Nem más volt, mint ez a blog és egy üzenet, mi szerint ide írjam le ügyes-bajos dolgaimat, hogy ezzel is bizonyítsam a világnak menthetetlen őrültségemet. :D
Persze a sztori nem így volt, de milyen jól hangzik már. Jövőre Mikula Bá' kap tőlem valami töményet a tej helyett, mert azért igazán megérdemli és a munka is hátha jobban megy majd neki. :D
Egy szó, mint száz, mától itt lehet engem utolérni, már akit érdekel a jövőben, hogy miket írok. :D
See ya!