Nagyszerű, most vigyázhatok rá, nehogy véletlen más is legyen ott a beszélgetésen kívül. Még jó, hogy mindig nálam van egy paprika spray. Szegény Steve meg fog vakulni, ha fogdosni kezdi a barátnőmet, de attól még énekelni tud.
Annyira jó fej tudok lenni, ha akarok!
Morcosan tartottam Katie-t, nehogy elessen a tíz centis sarkai miatt. Elképzelni sem tudom, hogy bírta végigugrálni a koncertet. Jó mondjuk a konci nagy részét félig a színpadról lelógva töltötte. Kedvesen mosolyogtam a “kétajtós szekrényre” az ajtónál és meglóbáltam a kártyámat. Még vissza is fogtam magam, mikor elmorogta az “Újabb kurvák.” mondatot. Kurva ám a jó édes… Paraszt!
- Katie ígérd meg, hogy nem őrülsz meg a srácoktól! - néztem a szemébe.
- Oké, oké - motyogta idegesen. - Nem vagyok részeg csak…
- Részeg vagy - mondtam nyomatékosan. Igazából nem volt ő olyan részeg, de hadd szenvedjen csak. Gonosz kacaj.
Beértünk egy szobába, ami valóban fotelekkel volt tele. Óóóriási fotelekkel. Remélem érzékelhető az ülőalkalmatosságok nagysága. Szépen lehajítottam barátnőmet az egyikre és lehuppantam mellé.
- Katie szoknyában nem illik széttenni a lábad - vicsorogtam.
- Jaj, a fiúk biztosan megértik, hogy…
-… felkéred őket keringőre - fejeztem be helyette.
Tessék elértem a kellő hatás. Barátnőm szinte egy perc alatt kijózanodott és hölgyhöz illően elhelyezkedett a kanapén.
- Clau megkérhetlek rá, hogy érezd jól magad?
Na, végre. Erre vártam egész koncert alatt. Kicsit lassú a felfogása, de tudjuk be a találkozás izgalmának.
- Hát, persze - mondtam végül nagy kegyesen.
Mindegy végszóra megjelent Steve. Kócos fekete hajjal és feketének tűnő szemekkel. Barátnőm megfeszült az erőlködéstől, nehogy álmai pasija nyakába vesse magát vagy csak próbált nem sikítani ezt csak ő tudhatja.
- Hahó, csajok - mosolygott negédesen.
Én pedig olyat tettem, amit életembe soha… imádkoztam, ami nagyjából így szólt “Katie maradjon rajtad a bugyi. Ámen.”
Steve nem nagyon zavartatta magát. Letelepedett Katie és közém.
- Megtennéd, hogy magadat fogdosod helyettem - dobtam le a kezét a combomról. - Csak egyszer mondtam el!
Katie hisztérikusan felröhögött és csacsogni kezdett. Közben szépen lassan beszivárgott Matthew a dobos és Phil a gityós srác is. Rá kellett jönnöm, hogy mindannyian egy jelentéktelen kis péniszek. Egyáltalán nem jó pasik, de ezt a tulajdonságukat ellensúlyozza, hogy irtózatosan jó fejek. Kizárólag haveri szinten. Rengeteget röhögtem a vicceiken. Katie pedig irulva-pirulva bevallotta, hogy igazából nem haldoklom. Meg, hogy az egészet csak azért találta ki, mert járt nekem egy jó kis lecke. Félelmetes.
- Lachlain-nal mi van? - kérdezte egyszer csak Steve.
Akkor jutott eszembe, hogy négyen vannak a srácok és itt csak három emberke van jelen. Még egy elhanyagolható emberke. Ciki, nem ciki vártam már, hogy elhúzzak innen.
- Nem érezte túl jól magát - magyarázta Matthew.
Inkább azt mondanám bebaszott, mint állat és fetreng valahol vagy szintén részegen fekszik a pihi-puhi ágyikójában miközben egy ribanc ugrál a farkán. Az utóbbira szavaznék. Kedves mosoly.
Barátnőmmel való kommunikálás lehetetlennek tűnt Steve-en keresztül, de azért próbálkoztam. Sikertelenül. Hiába meredt felém, szerintem Steve-en kívül nem látott semmit.
- Merre találom a mosdót? - kérdeztem végül remélve, hogy Katie is veszi a lapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése