Elkezdődött a suli, vele együtt a gyakorlat és még költözködésen is túl vagyok,
így tehát nem sok időm van a bloggal foglalkozni. Sajnos. L Azért megpróbálok minél
többet írni, ha másról nem is, akkor a munkáról. :D
Rájöttem, hogy akármilyen hülyének néznek is a gumicsizma igen is hatásos az
eső ellen. Na, persze az esernyővel/esőkabáttal együtt, mert bár alulról megvéd
felülről nem.
Ezen a hihetetlenül izgalmas közleményen túllépve.
Tegnap munkanap volt. mit sem sejtve lépek be a dupla ajtón, mosolyogva
köszönök a durcás biztonságos bácsinak, becsekkolok és irány le az öltözőbe.
Szokásos munkanap, eltekintve attól, hogy hulla fáradt vagyok és még a metrópótló
„csigákat” is túléltem. Csinálom a feladatomat és egyszer csak megszólal a főnököm, miszerint szeret velem dolgozni. :D Öröm és boldogság. Ilyet se minden nap hall az ember lánya.
Ennél a képnél még nem gondoltam, hogy eljutok idáig a szakmán belül. :D Jó, persze még nem vagyok szakács, de ami késik nem múlik. ;)
Gratula! :)
VálaszTörlésAmúgy meg tényleg nem vagy egy túl aktív valaki, csak egy év van a két bejegyzés közt... :D
És egyik nap mikor áztam és tocsogtam a cipőmben valahogy még a rózsaszín gumicsizmát is leirigyeltem az egyik lányról... :$ :D :D