1-3. nap

Mondhatnám, hogy végre van két napom ami szabad, de ez nem lenne így igaz. A szünet stimmel, de a végre nem. Igazából ezalatt a röpke három nap alatt úgy megszoktam a pörgést és a rohangálást, hogy már hiányzik, de végre többet aludtam, mint öt óra, és nem fáj a lábam se. :D Elsö napon beléptünk Bogyóval a személyzeti bejárón, és még a becsekkolás sem okozot olyan negy fejtörést. Lerobogtunk a -1. emeletre és birtokba vette mindenki a saját szekrényét. Felöltöttem magamra a pepita mintás (éppen hogy csak nem esik le rólam) nadrágot, a szakácskendöt, kabátot, majd jött a kötény a lánccal. Mivel még akkor nem kaptunk munkacipőt a kockás tornacsukámban járkáltam oda-vissza. Miután mind a ketten elvégeztük az öltözködési rituálét, elindultunk megkeresni a főnülünket. (Neveket nem fogok említeni a blogban, mint ahogy ezt már megszokhattátok. Mindenki kap egy betűjelzést vagy csak főnök ként említem. (Mondjuk egy gyakornokhoz képest mindenki az.) Bemutatkoztunk mindenkinek aki a reggeliztetésen dolgozik, jó névmemóriám nem lévén körülbelül senkinek a neve nem maradt meg, számomra viszont hihetetlen, hogy egyes szakácsok nemcsak a kereszt, de a vezetéknevem is megjegyezték.Találkoztam a főnökkel is, aki csak végig nézett rajtam és rögtön észrevette a kendöm majdnem tökéletességét, a munkacipőm hiányát (bár azt akkor még nem adtak), valamint a hanyagul felhelyezett kötényemet. Mondtam is neki, hogy nekem senki nem mondta, hogy ezt hogyan is kell felhelyezni. Megmutatta, azóta nincs baja a kinézetemmel. A hajam miatt is kaptam leszidást, miszerint ''A kelleténél hosszabb.''. Aztán mivel kérték a kontyot, de akkor nem tudtam a fejemre húzni a gyakornoki sapkát, kaptam séfsapkát, mert az jóval magasabb. XD Reggeliztetésnél enyém volt a műzlis pult, imádom azt a helyet. Nagy a pörgés és még kaptam egy angol akkcentusú köszönömöt is. :) A főnököm medig Mr. P. Most csupa jót és még annál is jobbat kéne írnom, ha netán megtalálná a blogomat, de őszintén szolva rosszat nem tudok róla írni. Kérdeztem valamit, rögtön válaszolt és elmagyarázott mindent, a humora meg mint egy pasinak. :D Második napon már Bogyónak nem kellett dolgoznia, úgyhogy egyedül jártam végig az öltözködési procedúrát, majd bettopant osztálytársam is. Reggel kikaptam a halas pultott, ami nagyon unalmas, főleg ha nincsenek sokan. Citromért mentem a raktárba, majd el kellet pakolnunk az 1. emeleten. Végre munkacipőben dolgozatm, vagyis hát munkaklumpában, nem jobb mint a cipő, sőt a lábad folyamatonal ki akar jönni belőle és úgyanúgy meleg van benne. XD Mr. P már itt rákérdezett, hogy írtam-e már róla a blogban. :D Harmadik napom szintén Bogyó nélkül telt. Halaztam ismét, de már joghurtozás is volt napirenden, vajat formáztam. Takálkoztam végre egy kedves venéggel, aki nem olyan pasi aki természetesnek veszi azt, hogy a tanuló ott csak dolgozik, hanem látja is. Úriember ként a tanulót is előre engedi.
Megismertem a világ legunszimpatikusabb pincérét, aki ugyan pofázni tud, hogy ha az ember az útjában van, de az nem gond ha munkaidőben elbújik a hűtő mögött telefonálni.
Tegnap kérdezte a séf nem ismerem-e Bogyót. Mosollyal az arcomon vittem a hűtőbe a ketchupot és a mustárt, miközben mondtam, hogy igen ismerem. Egyik osztály- és gyakornoktársam hangosan felröhögört''A barátja''. Remélem ez a beosztáson meglátszik majd, és nem leszünk ennyire szétosztva vagy legalábbis lesz egy nap ahol egyszerre leszünk szabadok. Még meg kell szoknom, hogy a séfek előszeretettel baby-znek, valamint sziviznek le. XD Ma meg már szabados vagyok. Miközben írok már éppen összepakolták a reggeli maradványait.
 See ya!